Swici különös élete

Nos hát, e dal,
szóljon a hajamról!
Így nőtt meg – magától,
bámuld meg jól!
Másnak már észbontó,
ám nekem jó. Így jó!
Nem játszom rock and roll-t,
de a Rolling Stones-ban
sincs jobb toll!

Itt egy boglyas fej,
szép hosszú hajjal;
szőkén fénylő,
hömpölygő sok hajjal!
Vállig ér, de fél év
és leér már derékig!
Úgy nő, ahogy Isten adta,
ollót, fésűt sosem látott haj!

Hair! Hair! Hair! Hair!
Nőjjön! Nőjjön!
Áldott légy, óh hosszú haj!

Baby, szél fújja szét
ezt a dzsungel sörényt;
tetvek jó rejtekét, dús hajam!
Hány tetvet rejt,
és vadméh rajt,
és fészekhelyt a csízeknek!
Hogy leírd e csodát,
félek, nincs rá szó!

Hair! Hair! Hair! Hair!
Nőjjön! Nőjjön!
Áldott légy, óh hosszú haj!

Legyen bár vékony-,
vagy vastagszálú,
göndör, kócos, korpás, zsíros,
gyapjas, gyöngyös, copfos, tornyos,
szalaggal befűzött,
izzadtságtól bűzlő,
festett színű, csimbók végű,
százméternyi hajból font spagetti…

Ha látjátok még két szemünk,
a sérónk közt – úgy még túl rövid!
Nőjjön le! Végig le!
Nőjjön hát! Nőjjön csak!
Míg nőni tudhat!

Minden go-go görcstől gágog,
látva tógám – sűrű hajból!
E hosszú szőke haj,
szebb, mint Jézus Krisztusé!
Lásd – a Jézus haja hosszát,
hallelluja – úgy imádták!
Mért gyűlöl hát ezért a jó anyám?
Óh jaj!

Hair! Hair! Hair! Hair!
Nőjjön! Nőjjön!
Áldott légy, óh hosszú haj!