És miközben lassan befejezem ezt az oldalt, virágba borul bennem a Rét, a Park. És látom, ahogy végtelen vándorlásodat egy kis időtlen időre megszakítva, megérkezel ide. És már itt is vagy, mintha mindig itt lettél volna a Réten, a Parkban. És Te is és Te is és Te is és Te is és Te is. És már mindannyian, akik az elmúlt és az elkövetkezendő évmilliókban egy közösségibb, emberibb világot alkotunk, mi valamennyien együtt vagyunk. És nekünk zenél a Pink Floyd és a Jetrho Tull és a Doors és a Blood, Sweat and Tears és a Jefferson Airplane és a Who és a Grateful Dead és a Crosby, Stills, Nash and Young és Ravi Shankar... És nekünk énekel Joan Baez és Jimi Hendrix és  Janis JopÉs miközben lassan befejezem ezt az oldalt, virágba borul bennem a Rét, a Park. És látom, ahogy végtelen vándorlásodat egy kis időtlen időre megszakítva, megérkezel ide. És már itt is vagy, mintha mindig itt lettél volna a Réten, a Parkban. És Te is és Te is és Te is és Te is és Te is. És már mindannyian, akik az elmúlt és az elkövetkezendő évmilliókban egy közösségibb, emberibb világot alkotunk, mi valamennyien együtt vagyunk. És nekünk zenél a Pink Floyd és a Jetrho Tull és a Doors és a Blood, Sweat and Tears és a Jefferson Airplane és a Who és a Grateful Dead és a Crosby, Stills, Nash and Young és Ravi Shankar... És nekünk énekel Joan Baez és Jimi Hendrix és  Janis Joplin és Joe Cocker... És velünk vitatkozik Angela Davis professzor a globalizált újfasizmus fenyegetéséről... És nekünk szaval Allen Ginsberg költő egy kaliforniai nagyáruház kicsinyes nyugati pályaudvarbeli hasonmásának kirakatáról... És mi is énekelünk, és kifestjük magunkat és egymást, és összebújunk. És mindannyian szépek vagyunk. És amikor a szeretet melege fellobbantja a lángot, és amikor megkondul a magunk öntötte harang, akkor a magasba emeljük kerek tábláinkat. És már megint van miért tüntetnünk.
 
lin és Joe Cocker... És velünk vitatkozik Angela Davis professzor a globalizált újfasizmus fenyegetéséről... És nekünk szaval Allen Ginsberg költő egy kaliforniai nagyáruház kicsinyes nyugati pályaudvarbeli hasonmásának kirakatáról... És mi is énekelünk, és kifestjük magunkat és egymást, és összebújunk. És mindannyian szépek vagyunk. És amikor a szeretet melege fellobbantja a lángot, és amikor megkondul a magunk öntötte harang, akkor a magasba emeljük kerek tábláinkat. És már megint van miért tüntetnünk.