Hát, megint megvilágosodás tört vala elmémre...vicces...
Néha már azt sem tudom mit akarok, mert futásból jöttem, ésmert az élet napos és szép, és megviccelős, ha arról van szó, hogy betépve csókolózz és a szíved kalimpáljon, de úgy, hogy nevetned kelljen tőle.

Kezd körvonalazódni, hogy első füves cigim uán miért volt olyan jó...
sokk ért, csókolózni egy vad idegen emberrel, aki nem is tetszik annyira, csak úgy <bekapcsolt a zene> éreztem, hogy megkell kaparintanom őt, mert különben a nőiességemet magam alá söpörhetem, és bocsi Tami, de akkor még a fanja voltál Woldemortnak, mert nem említek nevet, mert nem mondhatom ki, és tökre kész voltam, hogy megint csak ő lesz, mi meg sehol, és azt úgy nem szerettem, bocsi, de így érzem, éreztem akkor, és valahogy élveztem, hogy csak azzal kell foglalkoznom, hogy ott vagyok én + egy nyelv...
közben még szerettem egy másikat, akit perpillanat utálok, mert rohadtul átvert, illetve nem vert át, mert nem tett olyat velem, csak mégis...eléggé bánt a dolog, hogy nem létezek neked, és olyan vagyok, mint a köd...vagy valami rohadt vízpára az ablakon ülve és várva, hogy eltűnjön, mert a vízpárák már csak ilyenek, se színük, sem élettartamuk. énis ilyen vagyok neked most, és nem merek veled többet találkozni, nem merlek többé megölelni, nem akarok többé rád vágyni.
Akkor még ott volt az is, aki akkor tetszett, nagyon tetszett, és reméltem, hogy énis neki, de nem láttam magamban annyit, hogy megkapjam, de megkaptam, és boldog vagyok tőle, csak félek, hogy a ködbe veszek...hogy ha követem őt, akkor talán én is fekete leszek, csöndes világban meggyulladt valami, valami ami jó, de mégis fáj...csöndes világomban, ahol kb béke van,meg vattacukor cukormentes állapotban és nincs fájó zene, és még tudom, hogy ez az állapot tarthatatlan, mert mindennek vége van egyszer.
ennek is, mert hallom, hogy úristen mennyit írsz Kitti és akkor most végzek. :) de azért buffaló kapitányxD