lehet, csak Sting hangja teszi ezt velem
de elég érdekes, hogy milyen tud lenni az emberi természet, már csak olyan szempontból is, hogy a "ha megdobnak kővel, akkor te is dobj vissza kővel" módszer korántsem kifizetődő...
példaértékűen
múlt hét hétfőn, buszon, jövünk haza, Dóri, Karola, én...
felszállt egy lány meg egy fiú, megálltak mellettem, én, személyes szabadságomtól megfosztva, szorult helyzetemben igen kellemetlenül éreztem magam, főleg, amikor feltűnt, hogy a fiú bámul engem, és egyre közelebb áll hozzám, mire a lány elkezdte lökdösni őt, meg viháncoltak, majd susmotoltak, rólam, egyértelműen, én pedig egyre kellemetlenebbül éreztem magamat
mire hazaértem, úgy voltam vele, hogy az önbizalmam jó időre világgá ment, mert nem tudtam mire vélni ezt a viselkedést, amikor én nem ártottam nekik meg semmi
rá egy hétre, 2 kedves barátom újra felszállt a buszra, beültek a 4esülésbe tesóm mellé, mellettem Karola, hát a 2 illető megint nagyon nézett engem, a fiú már kacsintott nekem mosolygott rám, és azelőtt is hosszan bámult, nem akartam gyenge lenni, ezért felvettem a kesztyűt, mindkettejüket elkezdtem nézni, majd megkérdeztem a fiút, hogy ismer-e, mire ő azt felelte látott már engem párszor elágon, majd bemutatkozott nekem, tök rendes volt
a lánynak én mutatkoztam be előbb, ő kicsit visszahúzódóbbá vált, amikor látta, hogy nem fújtam visszavonulót
majd Karola leszállt, Dóri átült mellém, még pár szót beszélgettem az új barátaimmal, tök rendesek voltak, de komolyan, leszálláskor, hatalmasat köszönt utánam a fiú, én pedig mindkettejüknek nagyot köszöntem vissza, jól esett, másnap, találkoztam a lánnyal, és köszöntünk egymásnak meg minden, mosolyogtunk, tök barátságosak mindketten, ezt le kellett írnom, talán csak azért, hogy tudjam, van még jó a világon...
