A tegnapeste, hihetetlen, esőcseppek táncolnak a szememben, aztán napsugarak csiklandozzák az arcomat, és a zene most olyan szép részen van, hogy beleképzelem magamat a számba, ahogy reptér felé futok, a falevelek hullanak, mintha egy packman játékban lennék, nekem csak el kell kapnom őket, ha lehullanak meghalnak. Mamának éppen magyarázkodom :) a tegnapi napról, hatalmas hazugságokat adok elő.
Halálközelben jártam. de Szent Péter nem adott kulcsot
2010.11.05. 13:15 Swici.
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://swici.blog.hu/api/trackback/id/tr522425695
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
