Swici különös élete

Szóval elnézést kérek előre is a szövegbakikért, a bilentyűzet, nem vagyok hozzá szokva még, lenyomom, de nem ír, vagy félrenyomom, mert olyan hülye alakúak a gombok, utálom :(
Már elég régen írtam ide, pedig azért kellen, márcsak magam miatt is, nemtudom ki olvasa, nem is izgat, majd én. :D
Szóval különös az élet most, olyan jó meg minden...csal valahogy lehetne felemelőbb, bár ezt szerintem csak azért érzem, mert a reggeli torna alatt nyújtott teljesítményem szerintem gyatra volt, és már 2 hete alig futok, és ha megakarom trtani az erőnlétemet, akkor ma még kéne mennem , aztán este megint tornára...meg kell magamat emberelnem, de mindig kell valami ami ösztönözzön. Főként a nyújtás, meg az, hogy felöltözni, a futás részét szeretem.
Főleg amikor emberek vannak ott, akik látják, hogy futok, mert akkor feltűnik nekik, hogy így is lehet, szóval, hogy nem csak ülünk a fenekünkön és esszük a szar kaját...de ez is csak egy, a sok probléma közül.
Mint a hajléktaln bácsi, aki részegen fetreng a földön, ránk mosolyog (rám és Gáborra) és közben érezzük, hogy nem is tudja hol van, vagy, hogy mi történik vele. És kinn pedig fagy van, mi is majd megfagyunk kabátban, Gábor rám adja az övét, én az enyémet odadnám a bácsinak, vagy legalább a kesztyűmet, mert rossz ránézni, igaz a hideget szerintem észre sem vette. Hívtuk a segélyhívót, 1 óra múlva kijöttek, hatalmas kedvetlenséggel. Borzalmasak voltak, a nő közölte, hogy felőle meg is halhat a hajléktalan, őt nem érdekli, ő bizony nem tesz semmit, és miért kell neki plusz munkát csinálni.
Mondhatnám, hogy rendőr...ez a dolga...Mondhatnám azt is, hogy csak egy ember ő is, és a fő szerepe az életben az, hogy ő is ember, és az állása csak egy mellékszerep, de az a fő, amit önmagában megtestesít, szóval csak egy ember, ahogy mindenki más, szóval nem biztos, hogy csk tőle lehetne elvárni, hogy tegyen valamit, mindenkinek tennie kellene valamit a másikért és akkor talán minden fejlődni kezdene, egy jobb irányba, mert lássuk be, a világ elég rossz irányba halad, és erre csak rákontráz a sok feszültség és behatás ami bennünket ér. És hiába vagyunk boldogok, néhány dologgal annyira ki lehet húznia  gyufát, és lerombolni egy várat ott belül, hogy a boldogság szertefoszlik, és csak agresszívak leszünk, mert fenyegetve érezzük magunkat...élő példa vagyok. Elég sok belső felépítkezés. Belsőépítész vagyok, te nem vagy az?- szólna a kérdés, és ha nem-mel felelnél, akkor sok ember menne oda hozzád és mondaná, hogy akor majd én segítek. Illetve nembiztos. Attól függ, hogy hol tart ez a világ.