Swici különös élete

Nagyon hálás vagyok Szabi, hogy odadtad a kabátodat, te is, ahogy Mészi szokta, mert általában tőle kunyerálom el futás után, amikor fázom a vízes pólómban. És ő általában odadja, és olyan jellegzetes illata van, nem szaga. Kémiai vonzás erős jelenléte. Emlékeim vannak az előző estéről, csak pár dolog kimaradozik, meg az, hogy mit mondtam és mit nem. hogy kivel voltam ott amikor kellett és kivel nem, és hogy kinek a szemébe néztem, amikor azthittem meghalok, vagy hogy elveszítem az éberségemet, elalszom, és többé nem kelek föl, vagy mint utóbb megtudtam félnem kellett volna még attól is, hogy kiakad a szemem. Utólag most félek, mert az életem tele van félelemmel. Félek, hogy akit szeretek, az nem szeret engem viszont, mert olyan keménynek mutatja magát, és cseppet sem gyengül el, és ha kell odamegy, és ököllel teremti meg a maga békéjét. Ezzel szemben én. a lelkem egy csodálatos csillámokkal és strasszokkal kikövezett paradicsom, melyben boldogság lakozik és vidámság és nagyon sok szeretet, de az egyik szoba sarkában egyedül ül a félelem, és a sarokól názi az eseméyeket, és valami csikkeket kidopbál onnan, a szobából, hogy mindazami jó, az félelmetes legyen, mert ő szétszórhatja, és olyan aprók, olyan picik a csikkek, hogy alig láthatóak, és ilyenkor időbe telik amgí felszedik a szívalagútból, paradicsom osztályából. Mama oktat engem, nem szeretném, hogy igaza legyen, de mamaának tényleg mindig iagza van, basszus.
Amúgy olyan jól esett, hogy Gábor felhívott, mármint Mészi, csak nemtudom, hogy hogyan szólítsam, mert valahogy a Gáborral közelebb engedem magamhoz. de lehet ez csak ilyen buta feltevés, vagy csak a lelkemet nyugtatja meg. De tegnap betépve, részegen, beszívva, rettegve a buszon, félelem a fénytől, hatalmas tág pupillákkal, Te vigyáztál rám, és nagyon jól esett, csak féltem közben, de úgy éreztem, hogy meg kell osztanom veled pár dolgot, mert muszály, mert nem hittem, hiszem, hogy másképpen megértené a mondandómat ...a lényeget. De most elmondom, mert ezt sosem felejtem el.
Emlékszem, mikor a társaság Laciért ment és mi ketten leültünk a buszmegállóban, rettegtem, mert az járt a fejemben megállás nélkül, mint valami idióta filmszalag, hogy én ott elájulok, vagy bármi és te ezt kihasználod, visszaélsz a helyzettel, rettegtem érted? mert nemtudom, hogy mivan benned, hogy mi van ott legbelül, mert a klub aminek tagja vagy, sok rosszat csinál, de valahogy mégis kedvesek, igaz picit buták. vagy nemtudom. de nagyon féltem, hogy ahogy tartassz, aközben eltéved a kezed, és én nemtudnék védekezni, mert annyira nem éreztem semmit. nem bírtam irányítani magamat, de felnézni jó volt, csak akkor kiakad a szemem. de megosztottam vele a félelmeimet, vagyis valójában ezt a félelmemet, hogy visszaél azzal a helyzettel amiben én vagyok. Igazságszerint abban a korlátolt állapotban csak próbáltam kiélezni minden idegszálam, érzékszervem, hogy tudjam, nem-e fog baj történni. tényleg nagyon féltem, és ezt elmondtam neki, később...az eset után kb fél órával. majdpedig, azt is megemlítettem neki, hogy nagyon kemény a megjelenése, olyan áttörhetetlen, egy dióhoz tudnám hasonlítani, és mondtam neki, hogy nemtudom, hogy szeret-e valóban, vagy csak tárgy vagyok neki, aki csak arra kell...lehet mondtam még mást is, csak arra már nem emlékszem. Alea ecta est, a kocka el van vetve...azthiszem így van latinul, ágnes asszony így tanította nekünk.
De pozitív csalódás, a szerelme tiszavirág. Mert cipelt, mert nemtudtam menni, ölben vitt, vigyázott rám, mellettem volt végig, Szabival együtt. És mert a pólómat visszahúzta a derekamra, ha felcsúszott, és az különösen tetszett, mert nem vetkőztetni akart, hanem öltöztetni kb. és olyankor márnem fázott semmim, viszont nemtudtam hol vagyunk, fogalmam sem volt az egészről, vagy, hogy mit miértteszünk, a patakra képzeltem magam, azthittem ott vagyunk, de nem, mert Tápióbicskén voltunk, de nem jöttem rá, szóval ez félelmetes, azthittem pataknál vagyunk, de akkor hol pisiltem? jókérdés, de válasz nincs.
Mindenestre jó érzés, hogy nem történt baj, és hogy ő vigyázott rám, és olyan hangulatos volt, hogy rosszul vagyok, szédülök, egy leírhatatlan érzés kerített el, és kezdtem érezni, hogy érzelmes, meghogy talán mégis szeret engem. és éreztem a lámpafény sütését, csak bele nem nézhettem, mert akkor kiégett volna a szemem. és a pupilláim azóta sem mentek összébb.
<3